Karaktertörténet
Római polgárként, Itália Venetia tartományában látta meg a napvilágot. Egy állattartással foglalkozó szegény plebejus család legidősebb gyermekeként már korán belekóstolt a hegyi marhapásztorok kemény és kegyetlen életébe. Alig látott 14 telet, mikor megszökött otthonról és légionáriusnak állt. 20 évig szolgált a XIV. Gemina légió tagjaként, majd Carnuntumban részt vett Septimius Severus kormányzó császárrá emelésében. Légiója ezt követően Itáliában, majd Kis-Ázsiában harcolt a trónkövetelők ellen. Részt vett a császár pártusok elleni győzedelmes hadjáratában is. Tetteiért a légió első cohorsának optiojává nevezték ki. Szolgálata a limes védelmében, Pannoniában ért véget.
Leszerelése után kis birtokot kapott a Rómától távol eső provinciában, Gorsium közelében. Családot alapított, gyermekei születtek, ám ő nem találta a helyét. Nem fűlött a foga a gazdálkodáshoz, hiányzott neki a légiós táborok nyüzsgő és tarka élete, ezért Aquincumba költözött. Testőrként, marhahajcsárként dolgozott, majd italkimérést alapított. Vesztére. Nem bizonyult jó üzletembernek, ráadásul a kockajáték rabjává vált, így vagyona néhány hónap alatt elúszott. Végső kétségbeesésében jelentkezett az aquincumi ludusba, hogy jó pénzért gladiátorként harcoljon a polgárok szórakoztatására. A lanista tárt karokkal fogadta a hatalmas termetű, tapasztalt harcost, akire társai a legyőzhetetlen mitológiai óriás, Antaeus nevét ragasztották rá. Azóta mindenki csak így ismeri Pannóniában. Először öt évre kötelezte el magát, ám annyira megtetszett neki a gladiátorélet, hogy szerződését már négyszer is meghosszabbította. Mára ő a ludus legidősebb, rendszeresen arénába lépő harcosa. Bár győzelmeinek köszönhetően gazdag polgári életet élhetne, nem vágyik békés öregkorra, gladiusszal a kézben várja sorsa beteljesülését. Bárkivel is kell verekednie, ellenfelei jobb, ha kora miatt nem becsülik le, mert az ezer csatában és párviadalban szerzett tapasztalat ellen a legtöbbször mit sem ér az ifjonti erő és szenvedély…