Hol lehetne jobb helyet találni egy laza majálisra Budapest szívében, mint a Margit-szigeten? Ez járt a fejünkben nekünk is – csak épp nem plédekkel és napszemüveggel, hanem válogatott ókori fegyverekkel, szegecselt utazóládáinkkal, zord acélsisakjainkban jelentünk meg a Holdudvaron túl elterülõ nagyobb tisztáson.

Tucatnyi gladiátor készülõdött már dél után egy órával a fák alatt – látványos edzésre, s harcokra hangolva. Nem mondom, már a 4-es 6-os villamoson is felhívtuk magunkra a figyelmet, de a szigeten szinte azonnal elkezdtek gyûlni körénk az érdeklõdõk amint átvedlettünk tunikába, ágyékkötõbe, s felhúztuk saruinkat, megvillantottuk a fegyvereinket.

A kegyetlen lanista, Nestor szavára két sorba rendezõdtünk, tisztelegtünk nézõközönségünk elõtt, majd bemelegítésként futottunk pár laza kört. Kicsit cipelgettük egymást, kicsit guggoltunk egymás súlyával a hátunkon – máris kezdtünk bemelegedni. Jut eszembe: a Nap is szépen, perzselõ mosollyal sütött le reánk. Az edzés során jellegzetesen egyedi fekvõtámasz, húzódzkodó, és hasizom gyakorlatokat mutattunk – közönségünk egyre nagyobb tetszésére. A legnagyobb sikert az a jelenet aratta, amikor szoros sorban hanyatt feküdtünk, s jó Colossus testvérünk lépésrõl lépésre végigtalpalt teljes testsúlyával megfeszített hasunkon. Kissé megbillent egyszer, s hogy a gyakorlatban hiba ne legyen, dicsõ Nestor, a lanista bizony végig sétáltatta õt visszafelé is a soron…

Izmaink megmozgatása után következtek az egyre teljesebb harci bemutatók – a beszólított harcosok eleinte birkózva, majd egy-egy karddal küzdve szálltak szembe egymással, végül néhány párharcot teljes fegyverzetben is láthatott ki köröttünk állott. Szigonyt és hálót markoló retiarius, ki a nagy pajzsot tartó secutor-nak ront, zabolátlan trák harcosok, samnis bajnok és rettentõ rézmaszkot viselõ kétkardos (dimacheris) – mind a az ókori Róma dicsõ fényét, a hajdani harcosok izzó vérét hivatottak megmutatni e forró délutánon.

A küzdelmek után pedig a Fórum lehetõséget adott az érdeklõdõknek, hogy kezükbe adjuk fegyvereinket, mutassunk pár technikát, meséljünk egy-két történetet a gladiátorélet vidám vagy épp nehéz napjairól.

A fogadtatást igen pozitívnak találtuk, mi magunk pedig nagyon élveztük a rendhagyó edzést, úgy érzem szervezünk még néhány hasonlót az elkövetkezõ hónapokban.