Az egyik leghíresebb antik olimpikon a dél-itáliai görög gyarmatváros, Krotón szülötte volt, a filozófus-matematikus Püthagorasz tanítványaként nevelkedett. Legendák keringtek rendkívüli erejéről: egyszer nyakába vett egy borjút, s attól kezdve bárhová ment, mindig vitte magával az állatot. Az olümpiai játékokra állítólag már kifejlett ökörrel a nyakában érkezett, s köszöntésként futott vele két kört a sztadüónban, majd megölte, megsütötte és egymaga megette.

    Összeszorított ujjait senki sem volt képes szétválasztani egymástól, s ha kezébe fogott egy gránátalmát, a legerősebb próbálkozók sem tudták sem kivenni, sem pedig az ujjaival együtt összeszorítani a gyümölcsöt. Puszta kézzel meghajlított egy bronzpénzt. Hat alkalommal nyerte meg az olümpiai játékokat birkózásban: i.e. 540-ben a fiatal fiúk versenyében, majd i.e. 532 és 516 között öt egymás utáni alkalommal a felnőtt férfiak között, vagyis utolsó győzelme idején már negyvenedik évéhez közeledett. További mintegy huszonöt győzelmi koszorút gyűjtött a püthói, a nemeai és az iszthmoszi játékokon, lényegében kb. húsz éven keresztül nem talált méltó ellenfelet. Első olümpiai győzelme után, amikor bronzszobrát elkészítették, egymaga emelte azt a talapzatra. Dicsőséges élete a legenda szerint meglehetősen dicstelen véget ért. Városa közelében az erdőben meglátott egy fát, amelyet a favágók ékekkel próbáltak kettéhasítani, ő pedig, hogy erejét fitogtassa, ujjait a résbe erőltetve próbálta szétfeszíteni a törzset. Az ékek kihullottak, Mülon keze pedig beszorult a hasadékba, legendás erejével sem tudta kihúzni. Mire honfitársai megtalálták, a híres birkózót széttépték a vadállatok.