A világhódító Nagy Sándor elit testőrgárdája volt az argüraszpidesz („ezüstpajzsosok”) alakulata. Nevüket a pajzsaikat díszítő ezüstkorongokról kapták. A makedón hadsereg magvát adó nehézgyalogos phalanx legjobbjaiból válogatták őket, az általános megbecsülés és a kiemelt zsold mellett legfőbb jutalmuk az volt, hogy Alexandrosz közvetlen kísérői lehettek, a nagy király legtöbbjüket névről ismerte, kiváltságokkal és ajándékokkal halmozta el.

A csatatéren hosszú, közel ötméteres makedón lándzsával harcoltak, a palotaszolgálat idejére rövidebb nyelű, zárt térben is használható fegyvert kaptak. A vezérük Nikanór volt, a király barátja és fegyvertársa, akinek édesapja II. Philipposz legendás tábornoka, Parmenión volt, bátyja pedig Philotas, Alexandrosz jobbkeze, az elit lovasság parancsnoka. Az ezüstpajzsosok végigverekedték a Perzsia elleni hadjáratot, hőstettek sorát vitték véghez, sokuk évtizedeken át harcolt Makedóniáért.

Nagy Sándor halála (i.e. 323) után a széthulló világbirodalom romjain felemelkedő új királyságok birtoklásáért ádáz háború kezdődött a Diadokhoszok („örökösök”, Alexandrosz korábbi alvezérei) között. Az argüraszpidesz ezek egyikéhez, Eumenészhez csatlakoztak. A gabiénéi csatában (i.e. 316) Antigonosz ellen, Eumenész seregének derékhadát alkották, és annak ellenére megállíthatatlannak bizonyultak, hogy – a történetírók szerint – addigra igencsak eljárt felettük az idő.

Plutarkhosz így ír róluk:

„Ezek voltak Philipposz és Alexandrosz legöregebb harcosai, a háborúnak mind ez ideig soha le nem győzött, vereséget nem látott bajnokai, legtöbbjük hetvenéves, de egy sem volt hatvanévesnél fiatalabb. Ezért aztán ezzel a kiáltással rontottak Antigonosz katonáira: ’Apáitok ellen követtek el bűnt, ti semmirekellők!’ Majd dühösen rájuk vetették magukat, szétverték az egész ellenséges phalanxot. Senki sem állta meg a helyét velük szemben: legnagyobb részüket kézitusában ölték meg.

Ezen a ponton Antigonoszt súlos vereség érte, de lovassága győzött, …és kézre kerített (Eumenész) egész málháját is…”

A málha elvesztésével az ezüstpajzsosok nem csak kincseiket veszítették: az ellenség kezére kerültek a táborban hagyott családtagjaik, feleségeik, kisgyermekeik is. Antigonosz, derékhadának súlyos veszteségei ellenére igen szigorú feltételeket szabott: elengedi a foglyokat, ha az ezüstpajzsosok kiszolgáltatják neki vezérüket, Eumenészt. A soha le nem győzött, agyondicsért elitgárda pedig döntött: elárulták kenyéradó gazdájukat és átadták őt az ellenségnek. Eumenészt fogságba vetették, majd néhány nap múlva megölték.

Az argüraszpidesz maradékait a győztesek – hogy a későbbiekben ne keverjenek több bajt – Arachosiába, egy távoli, keleti határmenti szatrapiába küldték. Itt több kisebb alakulatra osztva újabb és újabb veszélyes küldetésekre indították őket, így néhány év alatt mind megtértek őseikhez: kiket az ellenség győzött le, kiket a kor.

Audax

Collegium Gladiatorium