Főoldal  ›  Fegyvernemek  ›  Andabata

Fegyvernem

Andabata

andabata · vakon küzdő

Látórés nélküli sisakban, gyakorlatilag vakon harcoló, archaikus és komikus jellegű típus. A Kr. u. 1–2. századi bemutatóinkban nem szerepel rendszeresen.

Forrásstátusz: részben forrásolt

A típus létezésére egyetlen kortárs irodalmi említés (Cicero, Kr. e. 53) van; minden további részlet rekonstrukció vagy kései hivatkozás.

Áttekintés

Az andabata a római aréna egyik legritkábban említett és legkevésbé adatolt típusa. A harcosok zárt, látórés nélküli vagy nagyon szűk látómezővel kialakított sisakot viseltek, így gyakorlatilag vakon küzdöttek egymással. A jelenet komikus jellegű lehetett: a két vak harcos egymást kereste, miközben a közönség biztatta őket.

A típushoz kapcsolódó modern „vak lovas" kép a 19. századi kézikönyvekből (Smith, Dictionary of Greek and Roman Antiquities, 1875) ered, amelyek tévesen kapcsolták össze az andabata-t a lovas-fegyvernemekkel. Ókori forrás nem támasztja alá a lovas változatot.

Korhűség és a mi bemutatóink

A Collegium Gladiatorium bemutatói az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század (kb. Kr. u. 14–200) rendezvényeit idézik fel. Az andabata:

  • Egyetlen biztos kortárs említése Kr. e. 53-ból származik (Cicero levele Trebatiushoz) — ez köztársaság-kori, és korábbi a mi időszakunk kezdeténél.
  • A Kr. u. 1–2. századból nincs adatolása; a 3. századból (Pseudo-Cyprianus, De Spectaculis 7) ismert egy utalás bekötött szemű harcosokra — ez közvetett, kései és keresztény-polémiás forrás.
  • Funkcióját tekintve inkább archaikus, esetleg komikus közjáték volt (a paegniarius-hoz hasonlóan) — nem fő látványosság.

Ezért az andabata rendszeresen nem szerepel a bemutatóinkban. Legfeljebb kuriózumként, rövid közjátékként, vagy karaktertörténeti hivatkozásként (például egy harcos múltjában) jelenhet meg — ilyenkor mindig jelöljük, hogy a típus már a köztársaság-kor humorához tartozik, a császárkorban pedig ritka és bizonytalan státuszú.

Képek

Egyetlen olyan ókori sisak, dombormű, mozaik vagy stélé sem ismert, amelyet biztosan andabata-ként lehetne azonosítani. A „zárt sisakos" gladiátor-figurák (például egyes secutor-ábrázolások) néha tévesen andabata-ként szerepelnek, de ez az azonosítás nem igazolható.

Az ókori források (nagyon kevés)

  • Cicero, Ad Familiares VII.10.2 (Kr. e. 53) — Trebatius Testának írt levél: „még az andabata-harc örömétől is megfosztva". Ez az egyetlen kortárs irodalmi említés.
  • Pseudo-Cyprianus, De Spectaculis 7 (Kr. u. 3. sz.) — bekötött szemű harcosokra utal keresztény-polémiás kontextusban; jóval későbbi forrás.
  • A 19. századi kézikönyvek által idézett Varro-hely a fennmaradt töredékekben nem található meg — valószínűleg téves attribúció, amelyet a népszerűsítő irodalom örökít tovább.

Fegyverzet (rekonstrukció)

  • Sisak — zárt, gömb- vagy harangformájú; a látórés vagy hiányzik, vagy nagyon szűk. Ez az egyetlen biztos elem.
  • Pajzs és kard — bizonytalan; tárgyi lelet nem köthető andabata-hoz.
  • Lovas változat — 19. századi kézikönyvek hagyománya, ókori forrás nem igazolja.

Tipikus ellenfél

Cicero szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy két andabata küzdött egymással — más fegyvernemmel való szembeállítása nincs dokumentálva.

Vitatott elemek

  • A „vak lovas" rekonstrukció kifejezetten 19. századi eredetű, nem ókori.
  • Komikus volt-e a fellépése, vagy „csak" rendkívül nehéz harcforma — vita tárgya.
  • A típus folytonossága a Kr. u. 1–3. század között adathiányos.
  • A szó eredete bizonytalan (Delamarre felvetése szerint gall kölcsönszó lehet).

Források

  1. Cicero: Ad Familiares VII.10.2. Loeb / Penelope: penelope.uchicago.edu
  2. Pseudo-Cyprianus: De Spectaculis 7.
  3. Junkelmann, Marcus: Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2000.
  4. Wiedemann, Thomas: Emperors and Gladiators. Routledge, 1992, pp. 6–7.
  5. Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000.
  6. Britannica, „andabata": britannica.com