Áttekintés
A samnis a Rómában dokumentált legkorábbi nevesített gladiátortípus. Nevét a Kr. e. 4. század végi samnita háborúk (Kr. e. 343–290) során zsákmányolt ellenséges fegyverzetről kapta: a győzelem után a campaniai lakomai harcosokat (és onnan átvéve a római játékok résztvevőit) ebbe az „idegen" felszerelésbe öltöztették — a legyőzött nép szimbolikus megalázásaként.
A típus a Kr. e. 4. század végétől a Kr. e. 1. század végéig adatolható. Az Augustus-korra (Kr. e. 27 — Kr. u. 14) eltűnik az aréna terminológiájából: a samnium-i nép addigra teljesen integrálódik Itáliába, és a neve elveszíti „ellenséges" jelentését. A típus elemei (nagy pajzs, taréjos sisak, egy lábvédő) átöröklődnek a murmillo, kisebb mértékben a hoplomachus és más császárkori típusokba.
Korhűség és a mi bemutatóink
A Collegium Gladiatorium bemutatói az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század (kb. Kr. u. 14–200) rendezvényeit idézik fel. A samnis ekkorra:
- Aktív aréna-kategóriaként már nem létezik — az Augustus-korban tűnik el, így bemutatóink időszakának kezdetén sem szerepel. Quintilianus (Institutio Oratoria VI.3.61) már a Kr. u. 1. század végén is régies, idézetszerű kifejezésként használja.
- Fegyverzeti elemei a murmillo és hoplomachus típusokban élnek tovább — a mi 1–2. századi periódusunkban ezek hordozzák a samnis örökségét.
- A típusnév csak irodalmi és epigráfiai emlékként ismert.
Ezért a samnis nem szerepel bemutatóinkban — a típus a mi időszakunk kezdete (Augustus halála) előtt eltűnik. Karaktertörténetben hivatkozható (pl. „a harcos távoli őse vagy mestere még samnis-ként harcolt"), de aréna-jelenetben nem szerepeltetjük.
Képek
A bemutatott freskók valódi samnita / lucan harcosokat ábrázolnak, nem aréna-gladiátorokat — viszont éppen a samnis gladiátortípus fegyverzetének közvetlen ikonográfiai modelljei. A típus saját, gladiátorként azonosítható ókori ábrázolása nem maradt fenn.
Fegyverzet
- Scutum — nagy, ívelt, ovális vagy téglalap alakú pajzs, középen masszív fém-umbo-val.
- Gladius — rövid, egyenes pengéjű kard (a korai időszakban valószínűleg szélesebb italikus penge).
- Galea — magas, taréjos sisak, gyakran tollforgóval. Livius (cristae versicolores) színes tollakról is beszámol.
- Manica — egy karvédő, jellemzően a kardforgató jobb karon.
- Ocrea — egyetlen lábvédő, jellemzően a bal (előrelépő) lábon.
- Subligaculum (ágyékkötő) és balteus (széles bőröv).
A samnis fegyverzete régészetileg jól dokumentált a Kr. e. 4. századi samnium-i és lucan sírleletek alapján (Paestum, Pontecagnano-Faiano, Capua környéke).
Tipikus ellenfél
A korai időszakban (Kr. e. 3–2. sz.) a samnis gyakran állt szemben gallus vagy thrax típussal — ezek mind „idegen", legyőzött népek szimbolikus arénai megjelenítései. Cicero (De Oratore III.86) a samnist és a thraxot együtt említi. A Kr. e. 1. század közepétől samnis–murmillo párosítások is feltűnnek.
Az ókori források
- Livius, Ab Urbe Condita IX.40.17 — locus classicus: a Kr. e. 308-as római győzelem után a campániaiak a zsákmányolt samnita fegyverzetbe öltöztették lakomai harcosaikat: Samnitium nomine compellaverunt.
- Strabón, V.4.13 — campaniai lakomai gladiátorjátékok.
- Athenaiosz, Deipnosophistai IV.153f — Nicolaus Damascenusra és Silenusra hivatkozva campaniai lakomai küzdelmek.
- Lucilius (Kr. e. 2. sz.), Nonius által megőrzött töredékekben — a legkorábbi latin irodalmi említés Samnites gladiátorokról.
- Cicero: De Oratore III.86, Pro Sestio 134, Ad Quintum Fratrem II.6 — a típus mint élő kategória a köztársaság végén.
- Horatius, Epistulae II.2.98 — Samnitum… spectacula.
- Festus / Paulus ex Festo, De Verborum Significatu, samnites címszó — fegyverzet és típus magyarázata.
- Quintilianus, Institutio Oratoria VI.3.61 — már a Kr. u. 1. század végén régies, idézetszerű kifejezésként hivatkozik a típusra. Ez a legfontosabb kortárs visszaigazolás arra, hogy a Flavius-kor idejére a típus aktív aréna-kategóriaként már nem létezett.
- Suetonius, Caligula 35 — Caligula személyesen vívott samnis felszerelésben (anakronisztikus, dramatizáló kontextus).
Régészeti és képi források
- Paestumi sírfreskók (Kr. e. 4. sz.) — sírkamrák falfestményei samnita / lucan harcosokkal.
- Nolai sírfríz (Kr. e. 4. sz., Nápoly Régészeti Múzeum, lelt. 9363) — visszatérő samnita harcosok jelenete.
- Etruriai és campaniai bronzleletek — díszes samnis sisakok és pajzsmaradványok (Capua, Pontecagnano-Faiano).
- A samnis gladiátortípus közvetlen ikonográfiája a köztársaság-kori szakaszból rosszul adatolt — a császárkori mozaikok és reliefek már a megújult típusneveket (murmillo, hoplomachus) használják.
Vitatott elemek
- A samnis → murmillo átnevezés pontos folyamata és időrendje — egyes szerzők inkább a hoplomachus előfutárának tekintik.
- A típus eltűnésének dátuma: Augustus-kor vagy korai Julius–Claudius-kor.
- Vajon a samnis ténylegesen rögzített kategória volt-e, vagy csak gyűjtőnév a köztársaság-kori nehéz fegyverzetű harcosokra.
- A sisaktípus pontos formája — italo-attic, montefortino vagy samnita-italikus — valószínűleg korszakonként változott.
Források
- Livius: Ab Urbe Condita IX.40.17. Loeb / Perseus: perseus.tufts.edu
- Strabón: Geographica V.4.13.
- Athenaiosz: Deipnosophistai IV.153f.
- Cicero: De Oratore, Pro Sestio, Ad Quintum Fratrem. Loeb / Penelope: penelope.uchicago.edu
- Horatius: Epistulae II.2.98.
- Quintilianus: Institutio Oratoria VI.3.61.
- Suetonius: Vita Caligulae 35. Loeb / Penelope: penelope.uchicago.edu
- Festus / Paulus ex Festo: De Verborum Significatu (Lindsay 1913 kiad. p. 444 körül).
- Junkelmann, Marcus: Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2000, pp. 109–112.
- Wiedemann, Thomas: Emperors and Gladiators. Routledge, 1992, pp. 36–37.
- Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000, pp. 31–34.
- Pontrandolfo, A. – Rouveret, A.: Le tombe dipinte di Paestum. Modena: Panini, 1992.