Áttekintés
A provocator („kihívó", „provokáló") a Kr. e. 1. század közepétől (késő köztársaság) a Kr. u. 3. század elejéig adatolt típus. Legkorábbi biztos említése Cicero Pro Sestio című beszédében (134. caput, Kr. e. 56) található — érdemes megjegyezni, hogy ez nem az In Verrem, amely csak gladiátor-lakomáról szól.
A típus egyedülálló jegye a mellpáncél (cardiophylax vagy pectorale) — ezt egyetlen más gladiátortípus sem viselte. Ez a felszerelés tette a párharcot egyfajta arénai miniatűr légiós-párbajjá: hasonlóan felszerelt, tükörszerű párokban küzdöttek.
Korhűség és a mi bemutatóink
A provocator két azonos típust szembeállító párharca az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század arénavilágának egyik legtechnikásabb, leglátványosabb produkciója. A köztársaság-kortól adatolt, és a császárkor egész idején fennmaradt típus. Bemutatóink ezt a tág 1–2. századi periódust idézik fel, ezért a típus mindkét uralkodó alformáját használhatjuk attól függően, hogy a fellépés a Julius–Claudius- vagy Flavius-kort, illetve az Antoninus- vagy kora Severus-kort idézi.
Korszakonkénti különbségek — a sisak és a cardiophylax formája időben változik:
- Köztársaság-kor: egyszerűbb, taréj nélküli sisak, négyszögletes mellpáncél. Nem szerepeltetjük — kívül esik bemutatóink időszakán.
- Kr. u. 1. század (Julius–Claudius- és Flavius-kor): klasszikus pompeji stílusú, archoz simuló rostélyos sisak két tollforgóval, négyszögletes vagy enyhén ívelt cardiophylax mellpáncél. A Nápolyi Régészeti Múzeum (MANN) pompeji bronzpéldányai jelentik a referenciát.
- Kr. u. 2. század közepe – vége (Antoninus-kor): a cardiophylax fokozatosan félhold (lunula) alakúvá válik, a sisak gazdagabb díszítésű, a tollforgók helyét gyakran egyetlen taréj veszi át.
Az alapfelszerelés (közepes ívelt scutum, gladius, manica az alkaron, hosszú ocrea az egyik lábon) végig azonos. A különbséget főként a sisak részletei és a cardiophylax körvonala adják.
Képek
Az Anicetus-sírkő (CIL VI 10183) közvetlen Wikimedia-fotója még keresés alatt.
Fegyverzet és felszerelés
- Gladius — rövid, egyenes pengéjű, levél formájú szúrókard. Kivételesen spatha is adatolt (Anicetus sírköve, CIL VI 10183).
- Scutum — közepes méretű, ívelt, téglalap alakú pajzs (a légiósénál kisebb).
- Cardiophylax / pectorale — mellpáncél, a provocator egyedüli megkülönböztető jegye. A korai darabok négyszögletesek, később gyakoribbá válnak a félhold (lunula) alakúak. Csak a felsőtest középső részét fedi, hogy a karok mozgástere megmaradjon.
- Manica az alkaron.
- Ocrea egyetlen lábon (jellemzően bal), térd fölé érő hosszú változat.
- Sisak — rostélyos, archoz simuló galea. Részleteit lásd lent.
Sisak változása korszakonként
- Augustus-kor (kb. Kr. e. 27 – Kr. u. 14): légiós eredetű forma, taréjjal és széles peremmel.
- Nero-kor (Kr. u. 54–68): a taréj és a perem eltűnik, a sisak gömbölyűvé válik, két oldalt magas penna-tollak jelennek meg.
- Flavius-kor (Kr. u. 69–96): a kerek, áttört rostélyos, kéttollas arénai sisak megszilárdul. Az eredeti pompeji provocator-sisak Nápolyban (MN inv. 5670) ezt a típust képviseli.
Tipikus ellenfél
A provocator kizárólag másik provocatorral küzdött — ez megerősített szabály a képi forrásokon, mert kizárólag azonos típusú párokban ábrázolják. Egyes keleti reliefeken előfordul ettől eltérő párosítás (murmillóval vagy thraexszel), ezek azonban kivételesnek és vitatottnak számítanak. Ez a tükörszerű párbaj egyedülálló a gladiátortípusok között.
Ókori szerzői említések
- Cicero, Pro Sestio 134 (Kr. e. 56) — egy szervező rabszolgákat sorsol Samnis és provocator szerepre. A típus legkorábbi szöveges említése.
- Petronius, Satyricon 45 (Echion szájába adott beszélgetés Trimalchio lakomáján) — a fellépő familia tagjai között szerepel a provocator. (A passzus pontos terminológiai szerepe filológiailag vitatott, kéziratfüggő.)
Régészeti és képi források
- Pompeji freskók és sírkövek.
- Anicetus sírköve (CIL VI 10183, Róma) — provocator spathával.
- Tiberis-i gladiátor-relief (Róma, Museo Nazionale Romano, inv. 126119).
- Epheszoszi relief (Berlin, Pergamonmuseum inv. 794).
- Mylasai, amisosi sírkövek; kosi mozaikok megnevezett harcosokkal.
- Eredeti pompeji sisakok Nápolyban (MN inv. 5657, 5658, 5670).
Vitatott elemek
- A Petronius-passzusban a provocator szó pontos olvasata kéziratfüggő.
- Az Augustus–Nero–Flavius sisakkronológia rekonstrukció (Junkelmann és Köhne–Ewigleben tipológiáján alapul).
- A „csak provocator provocator ellen" szabály a képi források többségére igaz; néhány keleti kivétel ismert.
Források
- Encyclopaedia Romana, „Provocator": penelope.uchicago.edu
- amphi-theatrum.de, „Provocator": amphi-theatrum.de
- Cicero, Pro Sestio 134 — Latin Library: thelatinlibrary.com
- Petronius, Satyricon 45 — Project Gutenberg: gutenberg.org
- Junkelmann, Marcus: Gladiatoren. Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2000 (37. és 57–59. o.).
- Meijer, Fik: The Gladiators. New York: Thomas Dunne / St. Martin's Press, 2005 (53–55. o.).
- Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000.
- Anicetus sírköve, CIL VI 10183: cil.bbaw.de