Retiarius

Áttekintés

A retiarius — szó szerint „hálós ember" a rete szóból — az egyik legkésőbb megjelent gladiátortípus. Ikonográfiailag és irodalmilag a Kr. u. 1. század folyamán bukkan fel, a Iulius–Claudius-dinasztia idején már szerepel (Suetonius), virágkora pedig a 2–3. század — ekkor készülnek a Zliten- és a Nennig-mozaik retiarius-ábrázolásai.

Sisak és nagy pajzs nélkül, könnyű felszerelésben harcolt: háló, szigony, tőr. Mozgékonyságra, távolságtartásra és pontos hálódobásra épített. Ez a fegyvertelennek tűnő, ám rendkívül speciális technika tette a retiariust az egyik legizgalmasabb arénai látványossággá — és egyben az egyik legalacsonyabb presztízsű gladiátorrá.

Korhűség és a mi bemutatóink

A retiarius az Augustus utáni kora és magas császárkor egyik legjellemzőbb gladiátortípusa. Eredete a Julius–Claudius-korba (Kr. u. 1. század első fele) nyúlik vissza — Suetonius (Caligula 30.3) említi a típust —, és a Flavius-kortól a Severus-korig a retiarius–secutor párharc az aréna leglátványosabb száma. Bemutatóink a Kr. u. 1–2. század római arénavilágát idézik fel; a retiariust a klasszikus, tunika nélküli formában szerepeltetjük: sisak nélkül, galerus a bal vállon, manica a bal karon, háló (rete) és háromágú szigony (tridens), kiegészítő pugio.

Korszakonkénti változások — fontos!

• Köztársaság-kor: a típus nem létezett — egyértelműen császárkori innováció.
• Kr. u. 1. század eleje (Julius–Claudius-kor): a típus megjelenik, ekkoriban még újdonságnak számít. Suetonius több jelenetet is említ.
• Kr. u. 1. század vége – 2. század (Flavius- és Antoninus-kor): a klasszikus forma stabilizálódik; ez bemutatóink fő referenciája.
• Kr. u. 2–3. század: retiarius tunicatus — egyes harcosok rövid ujjú tunikát viseltek. Iuvenalis és Suetonius szerint ez szégyenletes változat (infamia-jelölés). Bemutatóinkban ezt a változatot tudatosan nem használjuk — a klasszikus, méltóságteljes retiariust állítjuk színpadra; a tunicatus-ra legfeljebb karaktertörténetben utalunk.

Képek

A gladiator.hu-n tárolt képeket az egyesület gyűjtötte; a Wikimedia Commons-ról linkelt képek közkincs vagy szabad licencű ókori régészeti emlékek fotói.

Fegyverzet és felszerelés

• Rete — kb. 3 m átmérőjű, ólomsúlyokkal terhelt kerek dobóháló, csuklóhoz erősítve. A rheinzaberni terra sigillata kancsó ábrázolása alapján alulról dobták ki.
• Fuscina / tridens — ember-magasságú szigony, szúrásra és távolságtartásra. A fuscina a gyakoribb latin megnevezés.
• Pugio — közelharci tartalék tőr; egy romániai sírkövön és egy epheszoszi csontleleten négyhegyű quadrens is feltűnik.
• Galerus — bronz vagy bőr vállvédő a bal vállon, kb. 30–35 cm, felfelé szélesedő peremmel. Pajzsszerűen védte a fejet és az arcot a bal oldalra fordított harci alapállásban.
• Manica — bal karra húzott textil/bőr/fémpikkely karvédő.
• Balteus és subligaculum.
• Sisak nélkül harcolt — egyedülálló jegy a gladiátortípusok közt.

Tipikus ellenfél és harci dinamika

A retiarius elsődleges ellenfele a Secutor volt, amelyet kifejezetten a hálós gladiátor ellen fejlesztettek ki: sima, halszerű sisak két apró szemnyílással, hogy a szigony hegye ne akadhasson bele. A két típus találkozása az aréna egyik leggyakoribb és legdrámaibb párharca volt. Ritkábban Murmillo ellen is felléphetett.

Társadalmi megítélés

A retiarius az alacsonyabb presztízsű típusok közé tartozott — a sisak és a nagy pajzs hiánya kevés „katonai" méltóságot adott. A gladiátorok általában infamia alatt álltak (a római jog „becstelen" státusza), a retiarius tunicatus (tunikában küzdő alváltozat) pedig még ennél is megalázóbb volt — Iuvenalis többször támadja Gracchust, ősi nemesi sarjat, aki ebben a szerepben lép fel.

Ókori szerzői említések

• Suetonius, Caligula 30.3 — Caligula öt tunikás retiariust egy csoport secutorral küzdetett meg.
• Iuvenalis, Saturae II.143 skk. — Gracchus, ősi nemesi családból származó férfi, retiariusként, tunikában lép fel.
• Iuvenalis, Saturae VIII.199 skk. — ugyanez a Gracchus elhibázza a hálódobást.
• Iuvenalis, Saturae VI.O.7–13 („Oxford-töredék") — a retiarii tunicati megaláztatása a ludus-ban.
• Seneca, Naturales Quaestiones VII.31.3 — a ludus „tisztátalan részlegére" utal.
• Cassius Dio, Epitome 73 (Xiphilinos) — közvetett retiarius-kontextus Commodus secutor-szerepléseihez.

Régészeti és képi források

• Zliten-mozaik (Líbia, Tripoli Régészeti Múzeum) — több retiarius–secutor párharc.
• Nennig-mozaik (Németország, kb. Kr. u. 240–250).
• Pompeji Ludus — három feliratos vagy díszített galerus, az egyiken „RET/SECUND" felirat („retiarius secundus", második rangú).
• Epheszoszi gladiátortemető — szigony okozta sebek koponyán és csontvázon (Großschmidt és Kanz oszteoarcheológiai elemzései).
• Fortis-sztélé — márvány oltár-sztélé „ΦΟΡΤΙϹ" felirattal, retiariust ábrázol.
• Rheinzaberni kancsó (terra sigillata) — a hálódobás technikája.
• Chester-i (Deva Victrix) retiarius-relief — provinciai sírkő, Grosvenor Museum, Chester.
• Astyanax–Kalendio mozaik (Madrid, Museo Arqueológico Nacional, 3. század) — a győztes secutor és a vesztes retiarius; Kalendio neve mellett a theta nigrum (Θ, thanatos rövidítése) jelzi a halált.

Vitatott elemek

• Vitatott, hogy a retiarius tunicatus önálló alosztály volt-e, vagy csak szatirikus túlzás (Cerutti–Richardson 1989, illetve más értelmezések).
• A háló csuklóhoz rögzítése zsinórral részben rekonstrukció (Junkelmann).