Áttekintés
A dimachaerus (görögül διμάχαιρος, „kétkardos" vagy „kétkéses") a római aréna ritka és kifejezetten rosszul adatolt típusa. Létezésére csak szórványos, késői és közvetett bizonyítékok vannak; korábbi szerepeltetése (köztársaság-kor, kora császárkor) nem igazolható. A források alapján főként a Kr. u. 2–3. századra, és inkább a görög keleti tartományokra tehető a típus.
Korhűség és a mi bemutatóink
A dimachaerus aktív kora a Kr. u. 2–3. század. A típus bemutatóink Augustus utáni Kr. u. 1–2. századi időszakának második feléhez (Antoninus-kor) illeszkedik; az 1. századi Julius–Claudius- vagy Flavius-kori jeleneteinkben szerepeltetése történetileg nem indokolt, mert addig a típus még nem dokumentált. A létezésére utaló források mind a 2–3. századból származnak: Artemidorus (Oneirocritica 2.32), a Historia Augusta Commodus-életrajza, valamint halikarnasszoszi és kis-ázsiai feliratok.
Bemutatóinkban a dimachaerus a 2. századi jelenetekben szerepelhet — különösen mint ritka, görög keleti különlegesség, amely a kis-ázsiai gladiátor-iskolák (Halikarnasszosz, Pergamon) hagyományát idézi.
Fontos óvatosság: a fegyverzet részletei nagyrészt rekonstrukción alapulnak — közvetlen tárgyi lelet (pengetípus, vért, sisak) szinte nincs. Bemutatóinkban kifejezetten jelöljük, hogy a felszerelés (két penge, pajzs nélkül, feltételezett pikkely- vagy láncvért, manica, magas ocrea, zárt sisak) óvatos szakirodalmi rekonstrukció — Junkelmann nyomán. A „két karddal pörgő, páncéltalan akrobata" filmes és videojátékos képet kerüljük.
Képek
A típushoz egyértelmű ókori vizuális forrás nem ismert; a fenti kép rekonstrukció. A halikarnasszoszi és más kis-ázsiai feliratos szórványok azonosítása vitatott.
Fegyverzet (vitatott)
- Két rövid, egyenes vagy enyhén ívelt penge.
- A machaira görög szó eredetileg vágókést vagy rövid kardot jelölt — nem egyértelmű, hogy gladius-szerű egyenes vagy sica-szerű ívelt pengéről van-e szó.
- Junkelmann és Meijer egyaránt jelzi, hogy a pontos pengetípus régészetileg nem igazolható.
Védőfelszerelés (rekonstrukció)
- A modern szakirodalom — pajzs hiányában — nehezebb testpáncélt feltételez: lánc- vagy pikkelyvértet (lorica hamata vagy squamata).
- Manica a karon, magas ocrea a lábon, zárt sisak.
- Pajzsa biztosan nem volt, hiszen mindkét kezét lefoglalta a fegyver.
- Fontos: ez túlnyomórészt logikai rekonstrukció, nem tárgyi leleten alapul.
Tipikus ellenfél (bizonytalan)
A források nem nevezik meg. A modern feltételezés szerint vagy másik dimachaerusszal, vagy könnyebben páncélozott típussal (pl. retiarius, esetleg thraex) kerülhetett szembe — ez azonban spekuláció.
Az ókori források (nagyon kevés)
A típus létezésére mindössze három-négy szöveghely utal közvetlenül:
- Artemidorus, Oneirokritika 2.32 — álomfejtési kontextusban említi a dimachairost a gladiátortípusok között.
- Historia Augusta, Vita Commodi (Lampridiusnak tulajdonított életrajz) — Commodus szereplésénél kerül elő. A Historia Augusta megbízhatósága általában is vitatott, ezért ez nem erős bizonyíték.
- Halikarnasszoszi sírfelirat és dombormű — egy kis-ázsiai gladiátor-emlékkövön szerepel a dimachairos megjelölés. Ez a legfontosabb epigráfiai nyom, de mindössze egyetlen említés.
- Egyéb feliratos szórványok kis-ázsiai görög nyelvterületről (Robert 1940-es gyűjteménye).
Régészeti és képi források
- Egyetlen biztos vizuális ábrázolás sem köthető egyértelműen a típushoz.
- A halikarnasszoszi reliefek között szokták emlegetni egy lehetséges jelenetet, de az azonosítás vitatott.
- Régészetileg a típus szinte láthatatlan.
Ami biztos és ami nem
- Biztos: A dimachaerus / dimachairos megnevezés ókori forrásokban előfordul.
- Valószínű: Ténylegesen létező, de ritka gladiátortípus volt, főként a görög keleten.
- Spekulatív: A teljes felszerelés-rekonstrukció (vért, sisak, pengetípus, ellenfél). A modern ábrázolások (rajzok, hagyományőrző felszerelések, dokumentumfilmek) nagyrészt logikai következtetésen alapulnak, nem leleten.
Források
- Junkelmann, Marcus: Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2000. — Óvatos tárgyalás, a bizonytalanság hangsúlyozásával.
- Meijer, Fik: The Gladiators. Thomas Dunne Books, 2005.
- Artemidorus: Oneirocritica 2.32. Angol fordítás: Robert J. White (Park Ridge, 1975); Daniel E. Harris-McCoy (Oxford UP, 2012).
- Historia Augusta, Vita Commodi — Loeb / Penelope: penelope.uchicago.edu
- Britannica, „gladiator": britannica.com
- Robert, Louis: Les gladiateurs dans l'Orient grec. Paris, 1940.
- Carter, Michael J.: „Gladiatorial Combat: The Rules of Engagement", Classical Journal 102.2 (2006/2007), 97–114.
- Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000.