Eques

Áttekintés

Az eques — szó szerint „lovas" — az egyetlen olyan gladiátortípus, amelyik tunikában harcolt; a többi típus jellemzően meztelen felsőtesttel vagy csak subligaculum-mal lépett porondra. A típus a késő köztársasági kortól (Kr. e. 1. század) jelenhetett meg, és a császárkor egészében (Kr. u. 1–3. század) folyamatosan dokumentált.

Az equites a játékok hagyományos nyitó szereplői voltak: két fehér lovon, ellenkező irányból érkeztek, miután a hadijelvények bevonultak az arénába (Sevillai Izidor, Etymologiae XVIII.53).

Korhűség és a mi bemutatóink

Az eques az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század játékainak hagyományos nyitó párharcszereplője — Sevillai Izidor (Etymologiae) és más források szerint a játékokat lovas párokkal kezdték. Bemutatóink ezt a teljes 1–2. századi periódust idézik fel: tunika (egyedülálló jellegzetesség, hiszen az eques az egyetlen tunikás gladiátortípus), lándzsa (hasta) a lóhátas szakaszhoz, rövid gladius a gyalogos folytatáshoz, közepes kerek parma equestris, kéttollas, széles karimájú, rostélyos sisak, valamint manica a jobb karon.

Korszakonkénti különbségek: a típus stabil — a Flavius-kortól a Severus-korig az alapfelszerelés szinte változatlan. Apróbb eltérések a tunika hosszában és a sisak formai részleteiben jelentkeznek. A madridi Symmachius–Maternus mozaik (Kr. u. 3. sz.) és a Bad Kreuznach-i mozaik (Kr. u. 3. sz. eleje) közvetlenül a mi korszakunk utáni vizuális források, és lényegében ugyanazt a fegyverzetet mutatják.

Képek

A Wikimedia Commonsról linkelt képek közkincs vagy szabad licencű ókori régészeti emlékek fotói. Az eques az egyetlen tunikás gladiátortípus — ezeken a forrásokon jól megfigyelhető a tunika, a parma equestris és a kéttollas sisak.

Fegyverzet és felszerelés

• Hasta (lándzsa) — a küzdelem nyitó, lóhátas szakaszában használták; valószínűleg eldobták vagy elejtették, mielőtt a gyalogos szakaszra váltottak.
• Gladius — rövid kard a leszállás utáni gyalogos folytatáshoz; egyes ábrázolásokon szinte tőr méretű (Junkelmann megfigyelése).
• Parma equestris — közepes méretű, kerek lovassági pajzs (a fogásmód — központi markolat vagy szíjas antilabe — vitatott).
• Manica — könnyű, fémlemezes karvédő a jobb karon (nem mindig ábrázolják).
• Sisak — tojásdad, széles karimájú cassis, két tolldísszel, taréj nélkül; a rostély apró, lyukacsos szemnyílásokkal védi az arcot.
• Tunica — ujjatlan, övvel összefogott, térd fölé érő tunika; egyedülálló jellegzetesség.
• Lábbeli — lábszártekercs vagy puha bőrcsizma; ritkán ocreae.

Tipikus ellenfél

Az eques kizárólag másik eques ellen küzdött — ez a gladiátortípusok között szokatlan, szigorúan tükörszerű párosítás. A 3. századi Massimi-mozaikon (Madrid, Museo Arqueológico Nacional) nevesítve is fennmaradt egy ilyen pár: Habilis és Maternus — utóbbi neve mellett theta nigrum jelzi az arénában bekövetkezett halált.

Funkció: a játékok nyitó száma

Sevillai Izidor Etymologiae XVIII.53 szerint az equites nyitották a gladiátori programot: miután a hadijelvények bevonultak az arénába, két fehér lovon, ellenkező irányból érkeztek, és „heves kitartással" küzdöttek, amíg az egyik el nem esett. Calpurnius Siculus Eclogae VII. (Nero-kori vagy Severus-kori — a datálás vitatott) ugyancsak az arénai látványosság leírásába ágyazza ezt a szerepet.

Régészeti és képi források

• Pompeji freskók és síremlék-reliefek (Kr. u. 20–50).
• Zliten-mozaik (Líbia, Kr. u. 2. sz.) — pajzstartással.
• Massimi / Symmachius–Maternus mozaik (Róma környéke, 3–4. sz., Madrid).
• Bad Kreuznach-i gladiátor-mozaik és kölni (Apellhofplatz) falfestmények.
• Glyptothek (München) — korai, pikkelypáncélos eques-ábrázolás (a típus köztársaság-kori eredetét sejteti).

Vitatott elemek

• Calpurnius Siculus datálása: a hagyományos Nero-kori (54–68) keltezést E. Champlin 1978-as tanulmánya óta többen Severus-kori (193–211) datálással kérdőjelezik meg.
• A parma equestris fogásmódja régészetileg nem eldöntött.
• A kengyel hiánya miatt a hosszú lóhátas párbaj fizikailag nehezen kivitelezhető lett volna; Junkelmann szerint valószínűbb, hogy a lóhátas szakasz rövid és ceremoniális volt, és a küzdelem zömét gyalogosan vívták.