Főoldal  ›  Fegyvernemek  ›  Scissor

Fegyvernem

Scissor

scissor · „nyíró" / arbelas

Karra erősített íves pengével és rövid karddal küzdő, főként a görög keletről adatolt típus. Felszerelése részleteiben rekonstrukció — bemutatóink 2. századi jeleneteibe ritka, kis-ázsiai különlegességként illeszthető be.

Forrásstátusz: vitatott

A típus létezése biztosnak tekinthető (CIL IX 466), de pontos fegyverzete régészeti leletek hiányában nagyrészt rekonstrukció. Adatolása túlnyomóan a Kr. u. 2–3. század.

Áttekintés

A scissor (a scindere = „vágni" igéből) a római aréna ritka, főként a görög keleti tartományokból adatolt típusa. A latin scissor és a görög arbelas (ἀρβηλᾶς) — utóbbi a cipészkés alakjából vett szó — valószínűleg ugyanazt a típust jelöli két nyelven. Carter és Junkelmann is e mellett érvel.

Felszerelésének kulcseleme a bal alkarra erősített íves vagy félhold alakú penge, amellyel a harcos pajzs nélkül is tudott vágni és blokkolni. A jobb kézben rövid kardot vagy pugio-t tartott. Ellenfele valószínűleg retiarius volt — a karpenge ideális a háló elvágására —, de ezt a források kifejezetten nem rögzítik.

A „karpengés" rekonstrukció Junkelmann modern kísérleti régészete (1990-es évek) nyomán terjedt el. Olyan régészeti lelet, amely közvetlenül igazolná a fegyver formáját, nem ismert — minden reenactor-felszerelés a halikarnasszoszi és hierapoliszi reliefek sziluettjeiből indul ki.

Korhűség és a mi bemutatóink

A Collegium Gladiatorium bemutatói az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század (kb. Kr. u. 14–200) rendezvényeit idézik fel. A scissor időszakát tekintve:

  • Legkorábbi szilárd adatolása a Kr. u. 1. század vége (CIL IX 466, Venosa) — bemutatóink végéhez közeli időszak.
  • Az ikonográfia és a kis-ázsiai feliratok zöme a Kr. u. 2–3. századra esik — a típus a mi 2. századi jeleneteinkbe illeszkedik leginkább.
  • A Julius–Claudius- vagy Flavius-kori (Kr. u. 1. század közepe) jeleneteinkben a típus szerepeltetése történetileg nem indokolt.

Bemutatóink Antoninus- és kora-Severus-kort idéző jeleneteiben a scissor szerepelhet — ritka, kis-ázsiai különlegességként, a görög keleti gladiátor-iskolák hagyományát felidézve. Fontos óvatosság: a karpenge pontos formája régészeti lelet hiányában Junkelmann modern kísérleti rekonstrukciója. Bemutatóinkban kifejezetten jelöljük, hogy a felszerelés (íves karpenge a bal alkaron, rövid kard, sima sisak, pikkely- vagy láncvért) a halikarnasszoszi reliefek sziluettjeiből és Junkelmann hipotéziséből épül fel. A típus általában retiarius ellen lép fel — a karpenge ideális a háló elvágására.

Képek

A scissor-ról biztosan azonosítható, szabad licencű ókori ábrázolás a Wikimedia Commonson jelenleg nem érhető el. A karpengés harcos figurája néhány halikarnasszoszi és hierapoliszi reliefen jelenik meg; ezek nagy felbontású fotói a Bodrum Múzeum és más intézmények saját jogkezelésében állnak.

Fegyverzet (rekonstrukció)

  • Karpenge — bal alkarra erősített íves vagy félhold alakú vágófegyver, csőszerű hüvellyel a kar körül. Junkelmann modern rekonstrukciója szerint acélhüvely, de régészetileg nem igazolt.
  • Kard vagy pugio — rövid pengéjű fegyver a jobb kézben.
  • Manica — a karpengét viselő bal karon.
  • Védelem — pikkely- vagy láncvért (squamata vagy hamata) a felsőtesten — feltételezett, mivel nincs nagy pajzs.
  • Ocrea — mindkét lábon, vagy csak az előrelépőn.
  • Sisak — nagy, zárt sisak sima formával (secutor-szerű) — ez arra utal, hogy a cél a retiarius hálója elleni védelem volt.

Tipikus ellenfél

A források kifejezetten nem nevezik meg, de a fegyverzet logikája a retiariust sejteti: a karpenge alkalmas a háló elvágására, a sima sisak pedig nem akad bele a hálóba. Carter (2008) ezt elfogadottnak tekinti. A secutor elleni párosítás kevésbé valószínű — két, sima sisakot viselő nehéz típus harca felesleges ismétlés volna.

Az ókori források

  • Artemidorus, Oneirocritica II.32 — locus classicus: az arbelas (ἀρβηλᾶς) mint gladiátortípus álomfejtési kontextusban. A latin scissor és a görög arbelas azonosítása ezen a szöveghelyen alapul.
  • CIL IX 466 (Venosa, Dél-Itália, Kr. u. 1. sz.) — C. Salvius Capito familia gladiatoria-jának feliratos lajstroma, amely felsorolja a típusokat, köztük a scissor-t is. Ez a legfontosabb latin epigráfiai forrás, és az egyetlen, amely Itáliában adatolja a típust.
  • Halikarnasszoszi és hierapoliszi reliefek (Bodrum Múzeum és frígiai gyűjtemények) — a típus kis-ázsiai ikonográfiájához tartoznak. Robert (1940) gyűjti össze a kis-ázsiai feliratos említéseket.
  • Inscriptiones Graecae ad Res Romanas Pertinentes (IGR) IV — több keleti gladiátor-felirat tartalmazza a scissor (latinul) vagy az arbelas (görögül) szót.
  • Pontatlanság-figyelmeztetés: a népszerűsítő kézikönyvek gyakran idézik Pollux Onomasticon IV.149-et a scissor / arbelas forrásaként — ez tévedés: az adott Pollux-hely színházi és gimnasztikai szókincset tárgyal, gladiátortípust nem.

Régészeti és képi források

  • Halikarnasszoszi reliefek között szerepel néhány figura, amelyet egyes szerzők scissor-ként azonosítanak. (A legismertebb halikarnasszoszi gladiátor-relief, az Amazon és Akhilleia női gladiátorpár nem scissor.)
  • Hierapoliszi reliefek — ívelt karfegyverrel ábrázolt figurák, megalapozottabb scissor-azonosítással.
  • A karpengének nincs konkrét régészeti lelete — Junkelmann „acél karhüvely + félhold alakú penge" rekonstrukciója kísérleti hipotézis.

Vitatott elemek

  • A scissor és az arbelas azonossága — Carter és Junkelmann elfogadja, mások szkeptikusak.
  • A karpenge pontos formája és rögzítése — nincs olyan régészeti lelet, amely közvetlenül igazolná.
  • Önálló típus-e, vagy csak secutor-alváltozat — nyitott kérdés.
  • A „háló elvágására tervezett fegyver" magyarázat ötletes, de továbbra is hipotézis.

Források

  1. Artemidorus: Oneirocritica II.32. Angol fordítás: Robert J. White (Park Ridge, 1975); Daniel E. Harris-McCoy (Oxford UP, 2012).
  2. CIL IX 466 (Venosa) — C. Salvius Capito gladiátor-házának felirata. EDH / EDCS adatbázisok.
  3. Carter, Michael J.: „(Un)dressed to Kill: Viewing the Retiarius", in: Edmondson – Keith (szerk.), Roman Dress and the Fabrics of Roman Culture, University of Toronto Press, 2008.
  4. Carter, Michael J.: „Gladiatorial Combat: The Rules of Engagement", Classical Journal 102.2 (2006/2007), 97–114.
  5. Junkelmann, Marcus: Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2000.
  6. Robert, Louis: Les gladiateurs dans l'Orient grec. Paris, 1940.
  7. Inscriptiones Graecae ad Res Romanas Pertinentes (IGR) IV. Paris, 1927.
  8. Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000.
  9. Meijer, Fik: The Gladiators. Thomas Dunne Books, 2005.
  10. Lendering, Jona: „Halicarnassus gladiator relief", livius.org: livius.org