Veles

Áttekintés

A veles (többes szám: velites) eredetileg a köztársaság-kori római hadsereg könnyű, lándzsavető gyalogsága volt. Katonai kategóriaként jól adatolt; arénai gladiátortípusként viszont a létezése vitatott. Önálló veles-fegyvernemre vonatkozó egyértelmű ókori ábrázolás vagy tárgyi lelet nem ismert.

Korhűség és a mi bemutatóink

A veles önálló gladiátortípusként vitatott létezésű, és az Augustus utáni Kr. u. 1–2. század arénavilágába korhűség szempontjából nehezen illeszthető be. A köztársaság-kori római hadseregben szolgáló velites könnyű gyalogság léte biztos, de ez katonai, nem gladiátori kategória. Az önálló veles gladiátortípusra Aequinox utal egy „doctor velitum" feliratra hivatkozva — ennek pontos azonosítása (CIL- vagy AE-szám) további ellenőrzésre szorul. Más sírkő, mozaik, freskó, sisak- vagy fegyverlelet sem köthető egyértelműen veles gladiátorhoz, sem a mi 1–2. századi időszakunkban, sem azon kívül.

Bemutatóinkban (Kr. u. 1–2. század) a veles rendszeres szerepeltetése történetileg nem alapozható meg. Ha mégis szerepel, mindig egyértelműen jelöljük a rekonstrukció bizonytalanságát; a felszerelés (lándzsa, manica, sisak nélküliség) logikai feltételezés, nem régészeti leleten alapul. Karaktertörténeti hivatkozásként említhető, de aréna-jelenetben a típus szerepeltetése — főként meghatározó szerepben — ellentétes lenne korhűségi elveinkkel.

Képek

A típushoz közvetlen, egyértelmű ókori ábrázolás nem ismert. A fenti kép is csak feltételezésen alapul: az azonosítás vitatott.

Ami biztos és ami nem

• Biztos: a köztársaság-kori római hadseregben létezett a velites, vagyis a lándzsával felfegyverzett könnyű gyalogság. Ez azonban katonai, nem gladiátori kategória.
• Bizonytalan / forrás szükséges: Aequinox (Collegium Gladiatorium, 2005) hivatkozik egy „doctor velitum" feliratra — eszerint olyan gladiátor-oktatóra, aki velites típusú harcosokat képzett. Ha hitelesíthető, ez közvetett bizonyíték az önálló típusra. A felirat pontos azonosítása (CIL- vagy AE-szám) ellenőrzésre szorul.
• Nincs megerősítve: a feliraton kívül semmilyen sírkő, mozaik, freskó, sisak- vagy fegyverlelet nem köthető egyértelműen veles gladiátorhoz.

Lehetséges felszerelés (rekonstrukció)

• Hasta — 1,8–3 m hosszú döfőlándzsa.
• Manica a fegyverforgató karon (rekonstruált).
• Sisak nélkül — a könnyű, mozgékony harcmodorra alapozott logikai feltételezés.
• Pajzs valószínűleg nincs, vagy kis ovális — utóbbinak a képi ábrázolása ellentmond annak a szabálynak, hogy két azonos típus rendszerint nem küzdött egymás ellen.

Ezek a tételek nem régészeti leleten alapulnak — Aequinox elemzése szerint a veles sokoldalú technikájú, könnyű fegyvernem lehetett, amely a páncélzat hiányát fürgeséggel pótolta.

Lehetséges összefüggések más típusokkal

• Hasonló harci szerepet a retiarius és a korai (lándzsás) hoplomachus töltött be — a köztársaság-kori, hellenisztikus mintájú hoplomachus lándzsával harcolt, mielőtt a császárkorra nagypajzsos fegyvernemmé alakult volna.
• Az eques késői (lóhátas, lándzsás) változata is felmerül egyes ábrázolásokon — ezek azonban nem veles típusú gyalogosokra utalnak.
• Egyes mozaikok és freskók sisak nélküli, kis ovális pajzzsal és lándzsával küzdő harcosokat mutatnak. A veles típushoz kötés nem bizonyított; ezeket a leírásokat gyakran inkább a pajzsát vesztett hoplomachusra lehet vonatkoztatni.

Lehetséges keleti vagy egzotikus kontextus

A keleti tartományok arénáiban a szabályok és a felszerelések kevésbé voltak egységesek, mint nyugaton (Carter 2006). Ebben a környezetben elképzelhető, hogy időnként lándzsás harcosok is felléptek. A spectacula keretében arénába hozott núbiai vagy más „egzotikus" harcosok eredeti fegyvere akár lándzsa is lehetett, de ez inkább exhibitio jellegű látványosságnak számított, nem önálló gladiátor-fegyvernemnek.

Vitatott elemek

• Egyáltalán létezett-e a veles a császárkori arénában önálló armatura-ként.
• A „doctor velitum" felirat azonosítása (CIL/AE).
• A „kis ovális pajzs + lándzsa + sisak nélküli" ábrázolások egy része valószínűleg pajzsát vesztett hoplomachust mutat.
• A modern fegyvernem-listák egy része inkább rekonstrukcióra, illetve késő középkori vagy újkori értelmezésre épül; az ókori források ritkák és közvetettek.